Miroslav Šik: Altneu – előadás a K210-ben

Miroslav ŠIK: Altneu


For english please scroll down.


Várunk minden kedves érdeklődőt a BME Lakóépülettervezési Tanszékének és az Építőművészeti Doktori Iskolának közös eseményére, Miroslav Šik: Altneu című előadására!

A professzor az Analóg Építészettel kapcsolatos alkotói és oktatói munkásságáról, illetve ennek fejlődéséről számol be. Az eseményt egy kötetlen beszélgetéssel zárjuk.


Időpont: 2024.04.24. szerda, 16:30


Helyszín: BME K 210 terem

Az előadás nyelve: angol


Támogatók: 

BME Építészmérnök Kar - Jövő alap

BME Építőművészeti Doktori Iskola

BME Lakóépülettervezési Tanszék




Miroslav Šik és az Analóg Építészet


szöveg: VIRÁG Anett


Az analógiákkal történő tervezési stratégiák fontos hírnöke Aldo Rossi volt, aki ETH-n eltöltött rövid oktatói pályafutása alatt (1972-1974 között tanított vendég professzorként) is nagy hatást tudott gyakorolni az ezredfordulót meghatározó svájci építészgenerációra.[1] Írásaiban és oktatási módszerében kifejtett analóg tervezési módszere[2]  a konstrukciók jelentését képekkel, képzettársításokkal, több rétegben olvasható értelmezésekkel fejti fel. Tulajdonképpen tipológikus alapokról építkezve az emlékezet analóg rétegei felé nyitotta ki az építészeti formálás eszköztárát. Az Analóg Építészet koncepcióját, elméleti és oktatásmódszertanát Rossi tanársegédje Fabio Reinhart, majd tanítványa, Miroslav Šik folytatta egészen a 2018-ban tartott búcsúelőadásáig.[3] A hosszú évek alatt, az analógia kifejezés értelmezése folyamatosan formálódott: míg Rossi esetében a tervezés elején a helyszín elemzésén - morfológiai és mindenekelőtt tipológiai analógiák keresésén - volt a fő hangsúly, addig Šik esetében a hangulatokat hordozó, történeteket mesélő és történelmet teremtő atmoszférikus képeken, amelyek közvetlen, érzéki hatást gyakorolhatnak a nézőre. Így az Analóg Építészet egyértelműen detektálható építészettörténeti utalások után keveredett az anonim hétköznapi építészettel és egy kis "piszkos realizmussal"; az igazi arca a klasszicizmus, a modernizmus, a kontextus, a hétköznapi építészet és a regionalizmus fúziója lett.[4] Követői szigorú munkamenet szerint hozták létre az erős atmoszférájú terveiket,[5] melyek közvetlenül kommunikáltak a helyi kontextussal, tulajdonképpen a „szokásost” idézték szokatlan módon.[6] Bár az analóg építészet didaktikus módszertana sok kritikával szembesült,[7] mégis kijelenthető, hogy a kontextus atmoszférájának érzéki vizsgálata, az akár érdektelennek tűnő részletek megfigyelése, megjelenítése és az analógiákkal — később már tudatosan csak referenciának nevezett eszközzel — dolgozó munkamódszer készség szintű elsajátítása sok kiemelkedő építészre (Šik tanítványai: Christian Kerez, Valerio Olgiati, Andrea Deplazes, Quintus Miller, Paola Maranta és Andreas Hild stb.) volt nagy hatással.  


Miroslav Šik 1953. március 7-én született Prágában, (akkoriban) Csehszlovákiában. 1972-től 1978-ig tanult építészetet a zürichi ETH-n M. Campi, A. Rossi és D. Schnebli vezetésével. Gyakorlati tanulmányait H. Jahnnál Chicagóban fejezte be. A diploma megszerzése után 1980 és 1983 között az ETH Zürich Építészettörténeti és Elméleti Intézetében dolgozott kutatóként, a második világháború utáni modern svájci építészettel foglalkozva. 1983-1990 között Šik Fabio Reinhart professzor katedrájának főasszisztensi pozícióját töltötte be. 1990-ben visszatért Prágába, hogy a Műszaki Egyetem Építészeti Tanszékén tanítson, és 1994-ben benyújtotta habilitációs szakdolgozatát. 1993-94-ben és 1997-98-ban vendégprofesszori meghívást kapott az ETH Lausanne-ba.


https://www.sikpartner.ch/


https://archive.arch.ethz.ch/sik/sik.arch.ethz.ch/index.html


https://ethz.ch/en/the-eth-zurich/organisation/who-is-who/retired-professors/details.OTA5NTU=.TGlzdC80MDEsMTk1NzY4MzcwOQ==.html



[1] ŠIK, Miroslav – WILLENEGGER, Eva (szerk.): Analogue Oldnew Architecture. Quart kiadó, 2019,12.

[2] Aldo Rossi építészeti hitvallása tanárai — Ignanzio Gardella, Carlo Aymomino és mentora, Ernesto Nathan Rogers — a modernizmus, a regionalizmus és a történelmi vonatkozások keverékét ötvöző komplex építészettörténeti megközelítésén alapszik.

[3] Šik az általa továbbfejlesztett elméleti hátteret először egy kiáltvány jellegű írásban, az „An die Seelenmaler” című művében fogalmazta meg, majd a hosszú évek alatt e módszertannal készült hallgatói munkákat az Analogue oldnew Architecture című (Analóg régi-új építészet) könyvében összegezte.

[4] ŠIK, Miroslav – WILLENEGGER, Eva, i.m. 19.

[5] A tervezési folyamat az atmoszféra megragadásával indult: a hallgatók meglévő épületek képéből összeállított kollázst hoztak létre, mellyel megpróbálták az építési feladathoz és helyszínhez illeszkedő hangulatot megjeleníteni. Majd az analógia képét (xerox fénymásolóval) módosították, hogy a lehető legjobban illeszkedjen az adott helyzethez, és végül az építési telek képébe illesztették, majd Jaxon zsírkrétával átszínezték, további információval és hangulattal töltötték fel. Az épületkoncepciót, a szintek számát és az épületmagasságokat is ezekben a színes perspektívában határozták meg. A kép alaprajzokba és metszeti nézetekbe történő átültetése csak ezután következett: kísérlet történt az építési koncepció és a program összhangjának megteremtésére, valamint annak tesztelésére, hogy a kiválasztott moodboard a kívánt térprogrammal és a helyszín specifikációival együtt működik-e. Amennyiben nem, akkor a képet módosítani kellett, és a folyamatot részben vagy teljesen meg kellett ismételni. Végül legalább három AO formátumú – két külső, egy belső képet –, valamint a homlokzat egyforma nagyságú, színes, planimetrikus, 1:20-as méretarányú ábrázolását kellett benyújtani.

[6] A tervezési folyamat az atmoszféra megragadásával indult: a hallgatók meglévő épületek képéből összeállított kollázst hoztak létre, mellyel megpróbálták az építési feladathoz és helyszínhez illeszkedő hangulatot megjeleníteni. Majd az analógia képét (xerox fénymásolóval) módosították, hogy a lehető legjobban illeszkedjen az adott helyzethez, és végül az építési telek képébe illesztették, majd Jaxon zsírkrétával átszínezték, további információval és hangulattal töltötték fel. Az épületkoncepciót, a szintek számát és az épületmagasságokat is ezekben a színes perspektívában határozták meg. A kép alaprajzokba és metszeti nézetekbe történő átültetése csak ezután következett: kísérlet történt az építési koncepció és a program összhangjának megteremtésére, valamint annak tesztelésére, hogy a kiválasztott moodboard a kívánt térprogrammal és a helyszín specifikációival együtt működik-e. Amennyiben nem, akkor a képet módosítani kellett, és a folyamatot részben vagy teljesen meg kellett ismételni. Végül legalább három AO formátumú – két külső, egy belső képet –, valamint a homlokzat egyforma nagyságú, színes, planimetrikus, 1:20-as méretarányú ábrázolását kellett benyújtani.

[7] Benedikt Loderer 1992-ben a Hochparterre építészeti magazinban halottnak – “Analogue Architecture is dead.” – nevezte az analóg építészetet. 

ŠIK, Miroslav – WILLENEGGER, Eva, i.m. 38.





Miroslav ŠIK: Altneu


We welcome all interested parties to the joint event of the BME Department of Residential Building Design and the Doctoral School of Architecture, Miroslav Šik's presentation.

The professor reports on his creative and teaching work related to Analog Architecture, as well as its development. We close the event with an informal discussion.


Date: 24.04.2024. Wednesday, 4:30 p.m

Location: BME K 210 room

Language of the presentation: English


text: Anett VIRÁG

Another important representative of the analogue design strategies was Aldo Rossi,  who — despite his short teaching career at ETH (he taught as a guest professor at the Eidgenössische Technische Hochschule in Zurich from 1972-1974) — was able to have a great impact on the generation of Swiss architects who defined the turn of the millennium.  The analogical design method he advocated unraveled the meaning layers of the constructions with images, associations, and interpretations that are readable in multiple layers. He started with typological elements and opened the toolkit of architectural formation towards the analogue layers of memory.

The theoretical and educational methodology of Analogue Architecture was first continued by Rossi's assistant Fabio Reinhart, then by his student Miroslav Šik until his farewell lecture in 2018.  Over the years, the interpretation of the term analogy has constantly been evolving while in the case of Rossi, the focus (at the beginning of the design) was on the analysis of the structural characteristics of the site and the search for morphological and typological analogies; until then, Šik used atmospheric images that carried moods and told stories, so he had a sensual effect on the viewer. After the initial historical references, Analogue Architecture integrated ordinary anonymous architecture (the epic of every day) and a little "dirty realism."  Hence, its new face became a fusion of classicism, modernism, context, ordinary architecture, and regionalism. 

Although the didactic methodology of Analogue Architecture faced much criticism , it is statable that the sensual visualization of the context's atmosphere, the observation of the seemingly uninteresting details of the environment, and learning the method that works with analogies  had a significant impact on many prominent contemporary architects (Šik's students were Christian Kerez, Valerio Olgiati, Andrea Deplazes, Quintus Miller, Paola Maranta and Andreas Hild, etc.) 

Miroslav Sik was born on 7th March 1953 in Prague, (then) Czechslovakia. From 1972 until 1978 he studied architecture at the ETH Zurich under M. Campi, A. Rossi and D. Schnebli. He concluded his practical studies with H. Jahn in Chicago. Having obtained his diploma he worked as a researcher at the Institute for History and Theory of Architecture (gta) at the ETH Zurich from 1980-1983, focussing on modern Swiss architecture after World War II. From 1983-1990 Sik held the position of head assistant of the chair of Professor F. Reinhart. In 1990 he returned to Prague to teach in the department of Architecture of theTechnical University and submitted his habilitation thesis in 1994. In addition, Sik was invited as guest professor in 1993-94 and 1997-98 to the ETH Lausanne.

https://www.sikpartner.ch/

https://archive.arch.ethz.ch/sik/sik.arch.ethz.ch/index.html



[1] Aldo Rossi's architectural confession was based on the complex architectural history approach of his teachers: Ignazio Gardella, Carlo Aymomino, and his mentor, Ernesto Nathan Rogers were combining modernism, regionalism, and historical aspects.
 
[2] ŠIK, Miroslav – WILLENEGGER, Eva (edit.): Analogue Oldnew Architecture. Quart Publisher, 2019,12.
 
[3] Šik first formulated his theoretical background in a manifesto entitled "An die Seelenmaler", then summarized the student works produced over many years with this methodology in the book Analogue old-new Architecture.
 
[4] ŠIK, Miroslav – WILLENEGGER, Eva, i.m. 19.

[5] For the followers, the design process started with capturing the atmosphere: the students created a collage composed of images of existing buildings, they tried to display an atmosphere matching the design task and location. Then the image of the analogy was modified (using a xerox photocopier) to best fit the given situation, and finally it was inserted into the image of the site, then recolored with Jaxon crayons, filled with additional information and atmosphere. The building concept, the number of floors and the building heights were also defined in these colorful perspectives. Only then was the transfer of the image into floor plans and sections: an attempt was made to create harmony between the concept and the program, as well as to test whether the selected moodboard works together with the desired program and site specifications. If not, the image had to be modified and the process had to be partially or completely repeated. Finally, at least three pictures in A0 format - two external and one internal - as well as an equal-sized, colored, planimetric representation of the facade at a scale of 1:20 had to be submitted. 



[6] In 1992, Benedikt Loderer in the architectural magazine Hochparterre described Analogue Architecture in the past tense: “Analogue Architecture is dead.” 
 
[7] Later, Šik consciously called them only references.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése