Ma tíz éve hunyt el kedves kollégánk, barátunk, Tardos Tibor (1957-2014) építész, belsőépítész. Emlékezzünk rá egy, a hallgatóinak (és minden építészhallgatónak) szánt szövegével:
1. Ez egyetem, nem az élet. Ti hallgatók vagytok, nem tervezők. A felelősségetek nem a külvilág (a megbízó, a társadalom, a tanáraitok), hanem csakis saját magatok iránt kötelez. Az egyetlen cél: a félév alatt a lehető legtöbbet fejlődni.
2. A pályázat során teljes a szabadságotok. Bármit mondunk mi, bármi legyen is a kiírásban, nektek legyen egy saját meggyőződésetek, és csakis azt kövessétek. Az építészet: akarat-műfaj.
3. A cél nem (nem elsősorban) a reális problémamegoldás, hanem az ti önkifejezésetek. A grafikai cél nem (nem csupán) a kiváló kommunikáció, hanem a kitűnés.
4. Kell egy központi gondolat, egy rendező eszme, amelynek minden egyebet alá lehet rendelni. Lehet ez építészeti, tájépítészi vagy téralkotási képzet, de lehet környezetgazdálkodási, szociológiai vagy akár gazdaságossági cél is. Mindegy, mi az, ha érthető, és ha eredményesen alávetitek a többi alkotó eszközt.
5. Önmagatok iránt a legfőbb kötelességetek: annyit dolgozni, amennyit csak tudtok, és még egy kicsit. És ez nem pusztán képzelődést jelent, elmemunkát, vitát és megbeszélést. Rajzolás, személyes megjelenítés nélkül elszalasztjátok a lehetőségeket. Mert az alkotásnak egy nagy része nem értelmi, hanem érzéki, az észleléssel rokon. Ezt a tartományt nem éri el az eszköztelen képzelet, csak a lehetséges változatokat rajzoló, modellező, a saját alkotásában elmélyedő munka.
6. Az egyetemen éppúgy, mint az életben, az építésznek a saját munkájában kell megtalálnia a legfőbb örömöt. Ez mindenre kiterjed. Egy jól sikerült rajz, egy látványosan összeállított tervlap, egy tetszetős érv, egy színfolt éppúgy örömöt kell, hogy okozzon, mint a társaid elismerése, egy pályázat első díja, vagy a megbízó elégedettsége. De még a megfontoltan kiválasztott ceruza, radír, papír, vonalzó érintése is járjon otthonos örömmel. Aki nem leli örömét magában a tevékenységben, az ne menjen építésznek, mert boldogtalanságra kárhoztatja magát.
7. Az eredményes csoportmunkát egy vezető kiemelkedése, kiemelése szolgálja a leginkább. Kell valaki, aki feladatokat oszt szét, határidőket szab, célokat tűz ki. Természetesen a csoportmunka alapja az egymás iránti maximális szolidaritás, de egyúttal az egymással való versengés is.
A lényeg: az egyéniség, a munka, az eredmény és az öröm. Jó napot kívánok.
fotó: Vincze László DLA
